Bánd
10 km-re fekszik nyugati irányban a megyeszékhelytõl, Veszprémtõl.
A településen ókori lelõhelyeket is találtak,
de folyamatosan a 13. századtól élnek emberek a község
területén. A középkori falu két részbõl
állt. A Várhegy, Essegvár és a hegy alatti település,
Bánd.
Az elsõ okleveles említés 1233-ból származik.
A Bánd elnevezés valószínûleg egy személynévre
vezethetõ vissza. A 12. században több forrás is említ
Bánd nevû személyeket. Az Ajka nemzetség tagja, Bánd
volt a település elsõ tulajdonosa a 13. században.
A várat Igmándi András építtette, aki 1233-ban
120 márkáért vette meg a hegy lábánál
meghúzódó települést. Ekkor tehát már
mindkét rész létezett.
1367-ben a Lõrinte-család tulajdonába került a falu,
akik jelentõs szerepet töltöttek be I. Lajos király
udvarában. A család késõbb a várról
Essegvárinak nevezte el magát.
A család kihalása után a király tulajdona lett a
vár és a falu, aki aztán továbbadományozta
az õt támogató családoknak. Így került
a Rozgonyiak késõbb az Újlakiak birtokába. Az utolsó
ismert tulajdonos Kinizsi Pál és felesége volt.
A mohácsi csata utáni polgárháborúban sokat
szenvedett, 1531-ben zsoldosok dúlták fel.
Esseg-vár
1552-ben a török elfoglalta Veszprémet, így a határterületre
került Bándon az élet meglehetõsen bizonytalan lett.
1619 óta a település az adóösszeírásokban
pusztaként szerepel. Valószínûleg a vár is
abban az idõben pusztult el. A törökök felrobbantották.
A vár köveit a késõbb ideköltözõ
lakosság használta fel építkezéshez. Ma már
csak az egykori vár egyik bástyája és a fal egy
részének maradványai láthatók.
A 18. században a település birtokosai, különbözõ
köznemesi családok német telepeseket hívtak a faluba.
Bánd lakossága a II. világháború végéig
zömében németajkú, "sváb" volt. Ennek
ellenére az itteni lakosok hûek voltak Magyarországhoz,
közülük 39-en estek el a két világháborúban
a magyar hadsereg tagjaként. Rájuk emlékeztet a temetõben
található "Hõsi Emlékmû", amelyet
1992-ben avattak fel.
Ugyancsak a helyi lakosság építette fel a "Várhegy"-en
a Kálvária emlékmûvet 1933-ban. Sajnos az idõjárás
viszontagságai, a viharok, villámcsapások
mára már tönkretették a stációkat. A
temetõi emlékmû a kálvária köveibõl
készült.
A második világháború után a település
lakosai közül 100 fõnek el kellett hagynia Magyarországot,
kitelepítették õket. Az egykori NDK területén,
Zwickau környékén kezdtek új életet. Rájuk
is emlékeztet egy emlékmû, az egykori Polgármesteri
Hivatal falán, amit a kitelepítés 50. évfordulója
alkalmából avatott a falu önkormányzata 1998-ban.
A faluból több híres ember származott. Itt született
Schröck Ferenc, aki a piarista szerzetesrend fõnöke volt 1867-tõl.
Német származása ellenére nem volt hajlandó
német nyelven tanítani. Egyetemi elõadásait mindig
magyar nyelven tartotta, sõt német neve elé még
a Somhegyi elõnevet is felvette.
Szintén falunk szülötte dr. Mádl Ferenc, aki hazánk
köztársasági elnöke volt 2000-2005 között.
Két egyetemi tanár dr. Mádl Antal germanista és
Freund Tamás agykutató is bándi gyökerekkel rendelkezik.
A település 1990 óta rendelkezik önkormányzattal.
A 90-es években jelentõs fejlõdés ment végbe,
ami az infrastruktúrát illeti. Mára Bánd összkomfortos
település, minden megvan, amit egy város nyújtani
tud. (Víz, csatorna, gáz, telefon, kábeltévé)
A faluban ápolják a hagyományokat is. Mûködik
egy nemzetiségi énekkar, karácsonykor Christkindli-k járják
a házakat, húsvétkor pedig kereplõk pótolják
a harangokat.
A faluban az Udvarház étterem és a Kakukk sörözõ
biztosít étkezési lehetõséget.
A településtõl délre 300 méteres sétával
érhetõ el a szentgáli tiszafás, amely Közép-Európa
legnagyobb összefüggõ tiszafás erdeje.
Bánd, 2001. július 30.
Schindler László
polgármester
A polgármesteri hivatal címe: Bánd Község Polgármesteri Hivatala
8443 Bánd, Petõfi Sándor u. 73.
Telefon: 06-88-504-130 Fax.: 06-88-361-076
E-mail:polgarme@vnet.hu
Polgármester: Schindler László
Jegyzõ: Láng Zsanett
A település teljes területe: 990 ha
Külterülete: 908 ha
Állandó népesség 655
Bánd
10 km-re fekszik nyugati irányban a megyeszékhelytõl, Veszprémtõl.
A településen ókori lelõhelyeket is találtak,
de folyamatosan a 13. századtól élnek emberek a község
területén. A középkori falu két részbõl
állt. A Várhegy, Essegvár és a hegy alatti település,
Bánd.